A világ valaha épült legnagyobb teherbírású repülőgépét a szovjet űrsiklóprogram keretében építették azzal a céllal, hogy légi úton szállíthassák a fellövés helyére az űrsiklót és a többi hatalmas részegységet.
Tervezésekor három fontos feladatkört szabtak meg a kijevi Antonov iroda szakemberei: nagy mennyiségű áru szállítása a tehertérben, különleges méretű tárgyak szállítása a repülőgép törzsében, valamint az űrsikló szállítása. A felsorolásból az elsődleges cél végül a szovjet űrsikló program gerincét alkotó Buran űrrepülőgép levegőbe emelése és az Enyergija hordozórakéta darabjainak szállítása lett.
A tervezőmunka 1985-ben kezdődött, és a repülőgép mindössze három és félév alatt elkészült. A rövid fejlesztési idő mindenekelőtt annak volt köszönhető, hogy a repülőgép alapvetően az An-124-en alapul, így annak számos berendezését és részegységét – pl. a hajtóműveket is – alkalmazták.
A kész gép (-melyet Mriyanak kereszteltek, ami ukránul álmot jelent-) 1988. november 30-án gurult le a gyártósorról és három héttel később, december 21-én Kijevben emelkedett fel első repülésére, mely hetvenöt percig tartott. 1989. márciusában 500 tonnás felszállótömeggel több repülési világrekordot állítottak fel vele.
Első alkalommal 1989-ben állt szolgálatba, április 13-én szállította a Buran űrrepülőgépet a Moszkva melletti Zsukovszkijból a kazahsztáni Bajkonurba. Még ebben az évben bemutatták a nagyközönségnek a Paris Air Show-n, ahol ez a gép volt méltán a legnagyobb érdekesség. A párizsi vendégszereplés után több repülőbemutatón és szakkiállításon mutatták be a világ legnagyobb repülőgépét Angliában, az Egyesült Államokban, az Egyesült Arab Emirátusokban, Kanadában, Írországban, Csehszlovákiában és Oroszországban.
A Szovjetunió összeomlása az űrsiklóprogramot is maga alá temette, így a 640 tonna felszállótömegű gigász munka nélkül maradt. 1994-ben raktárba került, hajtóműveit aktív An-124-esekbe építették be.
Az 1990-es évek végén merült fel az igény az olyan kereskedelmi célú teherszállítási feladatokra, amelyek az An–124-nél is nagyobb repülőgépet igényelnek. Így az 1989-ben a kijevi Antonov Tervezőiroda által alapított és nagyméretű, nehéz terhek szállítására szakosodott, főleg An–124 és An-12 repülőgépeket üzemeltető Antonov Airlines ismét repülőképes állapotba hozta, majd üzembe állította az An–225-t. Döntés született, hogy a repülőt a civil kereskedelmi légiforgalomban hasznosítják, mint teherszállítót. A monstrum visszatérése a levegőbe 2001. május 7-én történt.
Első kereskedelmi célú repülését 2002. január 31-én hajtotta végre, amikor Stuttgartból Ománba szállított 187,5 t élelmiszert az ott állomásozó amerikai csapatok ellátására. Az An–225-t gyakran igénybe veszik az Egyesült Államok és a NATO különféle külföldi katonai misszióinak ellátására. Magyarországon először 2008. január 19-én járt, a Ferihegyi repülőtéren.
Az An-225 törzse 15 méterrel, rakodótere 6,5 méterrel hosszabb elődjénél, az An-124-nél. A tehertér fölötti törzsrészben 60–70 fő szállítására alkalmas utasteret alakítottak ki. A Mriya-t hat darab Lotarjov D-18T kétáramú gázturbinás sugárhajtómű emeli a magasba, össz-tolóerejük 1377 kN. A repülő rakományát csak a felnyitható orrészen keresztül lehet bepakolni, a felnyitás 7 percet vesz igénybe. A későbbi típusokhoz tervezték, hogy hátsó rakodó rámpán is a repülő rakterébe juttathassák a szükséges rakományt.
Futóművét ugyancsak az An–124-től örökölte, de annak öttengelyes elrendezése helyett héttengelyes főfutója van. Az utolsó négy futó-tag elfordítható, a földi manőverezés megkönnyítése érdekében maguktól beállnak a kívánt irányba. A futómű összesen 32 kerékből áll. A repülőgép a földön 60 m átmérőjű körön tud megfordulni.